Kezdetben a macskaféléket két csoportra osztották: amelyek nem tudnak dorombolni, de tudnak ordítani (roaarr! :-) oroszlánok, tigrisek, leopárdok), és amelyek nem tudnak ordítani, de tudnak dorombolni (házimacskák, kisebb macskafélék, mint gepárdok és pumák, stb.).
Egy megfigyelés szerint a "nagymacskák" gégéjében lévő U alakú csont csak részben csontosodott, a kisebbeknél viszont teljesen.
A macskák dorombolásának anatómiáját egyelőre nem sikerült egyértelműen megfejteni.
Egyes megfigyelések a hangszalagok rezgetésével, mások a nyaki erek véráramlásának felerősödésével magyarázzák.
A dorombolás frekvenciája 25-150 Hz közötti tartományban mozog, mely rezgés jótékonyan hat a csontok és az izmok fejlődésére, tehát a macskák képesek ezt öngyógyító funkcióként használni.
Bizonyíték nincs, de feltételezik, hogy a macskák szándékosan alkalmazzák a dorombolást, nem önkéntelenül, és nem csak jótékony hatása miatt, hanem azért, hogy kedveskedjenek.
Erre enged következtetni például az, hogy amint megkapják az elkunyerált falatot, a dorombolást képesek rögtön abbahagyni... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése